A korai fényképezés nagy, nehéz kamerákat, üvegnegatívokat, vegyszereket, laborálást és komoly technikai tudást igényelt, és mindezt a társadalom akkor „férfias”, fizikai mesterségnek tartotta. Korában a nők számára ezek a technikai szakmák szinte elérhetetlenek voltak, ki voltak zárva ezekből.

 

A 19. században egy fotóműterem tőkével, üzlethelyiséggel, ügyfélkörrel és vállalkozói jogosultsággal járt, ami a nők számára ritkán volt hozzáférhető. Ha egy nő műtermet nyitott, az már önmagában társadalmi szenzációnak számított. A művészeti képzésekből is többnyire kizárták a nőket, így a fotográfia — mint művészeti ág, technikai mesterség és társadalmi rangot adó foglalkozás — eleve tiltott terep volt számukra.

 

A korszak vizuális kultúrájában a férfi volt az alkotó, a nő pedig az ábrázolt. Amikor egy nő a kamera mögé állt, megtörte ezt a hagyományos szereposztást és ettől vált igazi kuriózummá.

 

A női fotós nemcsak „szokatlan” volt, hanem új témákat és egészen más atmoszférát hozott: a női tekintet érzékenyebb, intimebb, mélyebb jelenlétet vitt a képekbe, amit akkoriban különösségként kezeltek.

 

Magyarországon az első áttörést Werner Karolina hozta, aki 1858-ban Pesten megnyitotta műtermét. Ezzel bebizonyította, hogy a fotózás lehet női hivatás, amelyben a technika és az alkotás találkozik. Őt követte Máté Olga, aki 1899-ben nyitotta meg műtermét Budapesten, és Babits Mihályról, Kaffka Margitról készült portréival új fejezetet nyitott a női fotográfiában. Ezek a nők már nemcsak a képeken szerepeltek, hanem ők döntötték el, mit és hogyan látnak.

 

Az 1920-as évek elején aztán megszületett a modern nő: sportolt, utazott, autót vezetett, önállóan keresett pénzt és persze fényképezett. Ez a kép teljesen szembement a korábbi, szűkre szabott háziasszonyszereppel. Így az autóvezetés mellett a fényképezőgépet tartó nő lett a korszak szabadságának, önállóságának szimbóluma.

 

Ezek voltak azok a pillanatok, amikor a nő a kamera segítségével először mutathatta meg saját világát.

 

A Vest Pocket Kodak, ez a kis harmonikás, összecsukható, könnyű fényképezőgép (igen, akár a flapper lányok táskájában is elfért), forradalmasította a női önkifejezést.

 

A korábbi nagy, nehéz, vegyszeres kamerák helyett a nők először kaptak egy olyan eszközt, amelyet magukkal vihettek, egyszerűen használhattak, saját életüket dokumentálhatták vele.

 

A Vest Pocket Kodak ugyanakkor nemcsak a flapper nők szabadságának jelképe lett. Ugyanezt a könnyű, zsebbe csúsztatható kamerát vitték magukkal a férfiak is az első világháború frontjaira, ahol „The Soldier’s Kodak” néven vált ismertté. A katonák ezzel dokumentálták a lövészárkok életét, az utazást, bajtársaikat — mindazt, amit a hivatalos hadifotók sosem mutattak meg.

 

A Vest Pocket Kodak Model B a világháborúban használt, ikonikus ‘Soldier’s Kodak’ eredeti típusának továbbfejlesztett, 1920-as években gyártott utóda, amely már a békeévek civil fotósainak, utazóinak és amatőr dokumentaristáinak számára készült. Ez a harmonikás, letisztult, táskában hordható kamera a fotótörténet egyik fontos láncszeme: a háború személyes krónikásából a modern nő önkifejezésének eszközévé is vált.

 

Egy eredeti, 1920-as évekbeli Vest Pocket Kodak Model B az ArtLynk kurátori válogatásában megvásárolható, gyűjtőknek és enteriőröknek való igazi kuriózum.

 

Fotó: Fortepan Vincent Till Baumgartner, kb. 1930.