A Parisienne nő nemcsak a divatot, hanem a korszak művészetét, tárgykultúráját és életérzését is meghatározta.

 

Az Art Deco stílus geometrikus formáival, fémes ragyogásával, egzotikus anyagaival tökéletes kifejezőeszköze lett ennek az új női ideálnak.

 

A korszak festményein, plakátjain és szobraiban a Parisienne nő cigarettázik, autót vezet, jazzklubba jár, és saját döntéseket hoz. Ez a nő már nem a férfi szalonok dísze, hanem a modern élet aktív szereplője.

 

A korszak olyan művésze, mint Tamara de Lempicka ikonikus képeien a Parisienne-t az emancipált nőiség szimbólumaként ábrázolta. Demétre Chiparus pedig az Art Deco szobrászat egyik legnagyobb alakja bronz és elefántcsont kombinációjával készített szobraival a korszak nőideálját jeleníti meg. Figurái elegánsak, sikkesek, a jazz és a modern élet ritmusát idézik.

Lempicka festményein a nő hideg eleganciája, a fémes fények és a díszített, mégis letisztult formák az Art Deco vizuális nyelvét idézik.

 

A divattervező Coco Chanel a ruhákon keresztül ugyanennek az eszménynek adott teret: a mozgás szabadsága, az egyszerű vonalvezetés, fekete és fehér színek együtt fejezték ki a modern nő önállóságát.

 

A Parisienne nő tehát az Art Deco korszakban nemcsak a szépség, hanem a haladás, a kultúra és az életstílus emblémájává vált. Ő testesítette meg azt az új harmóniát, ahol a művészet, a technika és a női identitás egyesült. Az Art Deco formavilágban ő lett a modernitás allegóriája, egy időtlen sziluett, aki ma is a párizsi elegancia és az önazonos női erő megtestesítője.

 

kép: 1920-as évek női csoport, Wikimedia