A műhely kezdetben főként kortárs, naturalista stílusú fémtárgyakra specializálódott és a kezdeti évtizedekben szépen prosperált, ám az első világháború végére komoly nehézségekbe ütközött.

 

Az alapító Carl ekkor félig visszavonult, és a műhely vezetését idősebb fiára, Karl Hagenauerre bízta. Karl húszévesen, a frontszolgálatból hazatérve csatlakozott a családi vállalkozáshoz.

 

A bécsi Jugendstil és az Art Deco fénykora az 1920-as évekre tehető, amikor a Wiener Werkstätte és annak ikonikus alkotói meghatározták a város formatervezési irányát.

 

Karl Hagenauerre is hatással volt ez, modern szemléletet hozott a műhelybe, és lényegében újraformálta a Hagenauer stílusát. A figurális kompozíciók — stilizált ember- és állatalakok — hamar a műhely védjegyévé váltak.

 

A Hagenauer ugyanakkor nem csupán figurákat készített: lámpákat, gyertyatartókat, tálcákat, könyvtámaszokat, kupoldíszeket és hamutartókat is terveztek. Ezek a darabok gyakran elérték a Wiener Werkstätte, a legjobb bécsi műhely színvonalát.

 

Karl vezetése alatt a 20-as években főként polírozott vagy nikkelezett sárgarézzel dolgoztak. Később a fa és a sárgaréz kombinációja vált meghatározóvá. Ennek ikonikus példája a Josephine Bakerről mintázott kisplasztika, amely sárgaréz testtel és fából készült ruhával vált legendává.

 

1940 előtt a sárgaréz tárgyakat többnyire polírozták vagy nikkelezték, és csak ritkán zománcozták. A második világháború utáni időszakban azonban a Hagenauer műhely kifejlesztett egy új patinázási technikát, amely a kor többi bécsi műhelyétől markánsan megkülönböztette őket.

A sárgaréz tárgyakat egy speciális vegyszerkeverékben „főzték”, ami kontrollált oxidációt idézett elő. A főzés időtartamától függően a felület barnától egészen mélyfeketéig változott. Ezt követően a tárgy bizonyos részeit visszapolírozták, így a fényes sárgaréz részletek drámai kontrasztot alkottak a sötét háttérrel.

 

Ez a megoldás egyszerre volt technikai újítás és erős vizuális formanyelv, amely két tónust engedett használni ugyanazon a tárgyon.

 

Karl Hagenauer 1956-ban, mindössze 57 éves korában szívrohamban elhunyt. A műhely vezetését öccse, Franz Hagenauer vette át, aki az Iparművészeti Egyetemen tanított, elismert tervező volt Ausztriában és külföldön is. Franz 1986-ban bekövetkezett halála után a műhely 1987-ben bezárt.

 

A Hagenauer tárgyak jelentős része külpiacokra, elsősorban az Egyesült Államokba került. Számos korai darab ma is megtalálható a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) gyűjteményében, illetve amerikai régiségboltokban, gyűjtők kínálatában bukkan fel.